“Franz Papa” Vörös (2013)

Leírás

Kékfankos szőlőből készült bor. Tőkéje gyors növésű. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelű. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad.
Egy mély tónusú, savhangsúlyos, karakteres bort ad, melynek illata nem túl intenzív, extrakttartalma is közepes.

A Kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. A négy borvidék Kékfrankos borai eltérő jellegűek.

A Kékfrankos az 1990-es években még itthon lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A Kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója számos cuveének és kitűnő rose alapanyag.

Az egyik olyan szőlőnk, melyről sok a legenda. Hazánkba valószínűleg német közvetítéssel került. Legendájában még Napóleonnak is szerepe volt. A napóleoni háborúk idején (1800-as évek elején) ugyanis a francia csapatok a jó borokért gyakran látogatásukat tették a poncichtereknél (szőlősgazda Sopronban). Kétféle bankjegy volt forgalomban akkoriban. Az egyik (kevéssé értékes) a fehér, melyet Napóleon adott ki a hadi költségek fedezésére, a másik, a kék bankjegy, sokkal értékesebb volt.
Természetesen, amikor a borász kérte a pénzt a boráért, mindig a kékre mutogatott, a kék frankra. Így lett ennek a kékszőlőnek a neve kékfrankos.

Ezt a borunkat nagyapámról elnevezve „Franz Papa” villányi vörös 2013 néven hozzuk forgalomba. Nagyon szép meggyes, cherrys ízvilága halványan megjelenő „meggymag-keserű” lecsengéssel sokáig megmarad.
Főbb (mérhető) paraméterei: alkohol 12,35 % vol.,extrakt 26,4 g/l, sav 5,7 g/l.